Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

dota, az csak anekdota, s az elbeszélőtől távol áll a szán­dék, hogy komolytalankodjék a történelem magasztos hernyótalpain, hiszen könnyen maga is alájuk kerülhet. A beavatás élménye mindenesetre egész életre szóló megrázkódtatás lett a számára. Valahányszor az őrhegy utca tájékára visz az útja, kezében érzi a puska hideg vázát, s a puska ravaszán a begörbített mutatóujját. Visszafojtott lélegzettel vár valami iszonyatos dörrenést, amely lyukat hasít az éjszakába. Aztán éjféltájban föl­tálalják a nyúlpörköltet, és senkit sem botránkoztat meg az a körülmény, hogy ezek csupán bolti nyulak. Kiér­demelték őket. Különös, hogy ezt gondolják, de így van. Dugók pukkannak, vörös bor csurog az abroszra, a jó­kedv hamarosan a tetőpontra hág. Az asztalok körül ülők háborús történeteket mesélnek, kalandos menekülé­sekről, bátor rohamokról folyik a szó. Halált megvető bátorsággal fogyasztják a bolti nyúlhúst, és köpködik szét a söréteket a szobában. A csata eldőlt. Minden ma­rad a régiben. Szabó úr, aki ragaszkodik a nyúlgerinc­hez, miután — isten tudja, mi okból — különleges elő­jogokat élvez, nemsokára majd befekszik K. Matild ágyába, nagyot csap a fiatalasszony fenekére, és meg­kérdi: — Begyújtunk, Matildkám? Matuška úr indítványára a társaság egy része átvonul a kocsmába, ahol viszont már egy gombostűt sem lehet leejteni. Leadja a puskáját, aztán hogyan, hogyan nem, a következő pillanatban már az egyik asztalon szónokol. 7 Az Olsavszky-házban talált tekercsek szerzője is máskép­pen emlékszik, s látszólag a legcsekélyebb állásfoglalás­tól is tartózkodik. Végső soron # nincs ebben semmi kü­lönös. Ahány forrás, annyi nézőpont. Ami az elbeszélőt 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom