Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

jét, s nem veszi észre, hogy a kappan dinnyehéj, s a dinynyehéjban gondolatok rejtőznek, maximák és aforizmák, s eszébe sem jut, hogy délben grillezett filozófiai kiskátét fog húsvágó ollóval egy fatálba szeletelni, s ugyanabban a pillanatban egy dinnyehéjon megcsúszik valahol az a kamion, amely új gondolatokat szállít egyik országból a másikba, ahol ezeket a gondolatokat előbb fólia alatt kicsíráztatják, azután keresztezik articsókával és spenóttal, s ő megveszi a könyvesboltban egy verseskötet lapjaira préselve. EL a Danubius teraszán ült, és nézte, hogy nem úszik el egy dinnyehéj. Mások is ültek a Danubius teraszán, s a különbség köztük és közte az volt, hogy ők társaságban voltak, EL pedig egyedül, így ők nem tehették föl a kérdést, kik ők és mik ők tulajdonképpen, mert társaságban voltak, és felnyitották a koponyavarrataikat, és kiemelték a gondolataikat a varratok alól, és belehelyezték egy nagy salátástálba az asztalon, s így a gondolataik közösek voltak, viszont a fejük üres volt, annyira üres, hogy sirályok költhettek volna benne. Ki vagyok én, kérdezte tőlük, egy részeg, mondták ők, pedig csak kávét ivott szódával, és elszívott három cigarettát. És végre nem érezte magát szabadnak, hanem ellenkezőleg, úgy érezte, bármi megtörténhet vele, beledobhatják a Dunába, kirúghatják a főiskoláról, elvehetik a pénzét, bármit megtehetnek vele, amíg nem tudja, ki ő; azok, akik viszont tudják, hogy ők kicsodák, és minduntalan belelapoznak a személyi igazolványába meg a fejébe. Legyen közöttünk békesség, mondták. Soha, sohasem, sosem. EL a Danubius teraszán ült, és nézte, hogy ül benne valaki a Danubius teraszán. Aztán másnap hazautazott. Itt a raktárban, a semmittevései közötti rövid szünetekben, vagyis két semmittevés között, gyakran meglátogatta a közeli önkiszolgálóboltot, s onnan négy-öt üveg tízes sörrel tért vissza. Amikor sütött a nap, kiült az udvar 222