Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

csupán aljasság volt, mert valahogy megérezte, hogy sajnálnia kell, ebben a pillanatban sajnálnia kell őt. S nem is tévedett. Fél tizenkettőkor szólt a lánynak, hogy átmehetnének az étterembe. S akkor megtört a jég. Akkor már látta, az isten se menti meg attól, hogy még ma délben ágyba bújjon vele. „Van otthon lecsókonzervem" — mondta a lány, és lesütötte a szemét. EL megesküdött rá, hogy szereti a lecsót, mi több, a lecsót szereti a legjobban a világon. A többi simán és gyorsan ment. EL megcsókolta őt az előszobában, a lány pedig a fülébe súgta, hogy már régóta szeretne lefeküdni vele, ami szemenszedett hazugság volt, de EL nem bánta, hazudott ő is, amennyire csak bírta tehetséggel. „Bennünket egymásnak teremtettek" — mondta, s azonnal megrohamozták az ágyat. De sajnos volt ott egy ébresztőóra az ágy mögötti polcon, és az, a sors ki tudja, miféle otromba tréfája folytán, öt perc múlva háromnegyed négyet mutatott, és állt, és kísértetiesen hasonlított egy vigyorgó, kajla bajszú kültelki pofára, akitől EL a gyerekkorában rettenetesen félt, s aki most, EL úgy érezte, valami kozmikus iróniával szemlélte az ő kis infantilis, hazug játékukat a vetetlen ágyon. Ettől a pofától ő majdnem impotens lett. Szerencsére felidéződött benne a farmernadrágos történet, s arra gondolt, most úgy illenék, hogy élvezzen, és végtelenül szabadnak érezze magát, de semmi transzcendenst nem érzett, ellenben kínos pontossággal íródott le a fejében, ami éppen történt, mintha a rádiónak tudósítana, hogy aha, most beléhatoltam, hű, de baromi jó érzés, de így, kimondva, legföljebb félig volt baromi jó, félig inkább baromi megalázó. A lány csapzott haja, amely olyan kívánatosnak tetszett az utcán, most becsúszott a fogai közé és a nyelve alá, EL-nek úgy kellett a mutatóujjával minduntalan kipiszkálnia, s képzeletében hamarosan megjelent a némafilmek balekja, aki minden csatornanyílásba belepotytyan, és hol egy zongora esik a lábára, hol egy teherautó lapítja palacsintává a kalapját. 219