Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

mazik, az apja pedellus volt a gimnáziumban, ráadásul pederaszta hajlamú és részeges, aki sokszor ott feküdt le, ahol éppen elnyomta az álom. Vagyis egy utcazugban, télen pedig lépcsőházakban, folyosókon. Rejtély, hogyan tűrhették meg az iskolában. Talán mert egészen kivételesen jól tudott fegyelmezni, s ez a tulajdonsága egybeesett a történelem fő irányával, amely az abszolút fegyelem felé tart, amikor majd egy kurta kussban összefoglalható lesz mindaz a mondanivaló, ami a propagandának ma még sok drága papírjába és költségébe kerül. Pásztor Dezső sosem tudta elfelejteni, hogy az apja egyszer összevizelte magát a templomban, s azt sem, hogy bűntudatos perceiben sokszor letérdelt előtte, és a kezét csókolgatta. Képzeljük hát el Pásztor Dezsőt — mondta Bohuniczky bácsi, — Van egy művelt, okos, szeretetre méltó fiatalember, akinek nagyon sok barátja lehetne a városban. Mint ahogy van is. Illetve: van is, nincs is... Mert ott vannak például az iskolatársai. Pásztor Dezső mindegyikkel tartja a kapcsolatot, már persze aki itt maradt közülük, vagy pedig az egyetem elvégzése után visszaköltözött ide, mint ő. Sűrűn találkoznak, szinte mindennap. Néha együtt ebédelnek. S ha ők már talán elfelejtették is, Pásztor Dezső nem tudja elfelejteni, hogy az apja az egyiket a fülénél fogva végigvonszolta az iskolaudvaron valami ostoba csíny miatt, a másikkal fölmosatta a folyosót, s egész nyomorult életében vérszomjasán vadászott a sutyiban cigarettázókra. Semmiség, mondhatnánk, egy cezaromániás őrült túlkapásai. Ám a bevizelés a templomban és az állandó közbotrányokozás ... Az ilyesmi nehezebben felejthető. Az ilyesmiről már beszélnek. És nemcsak holnap, holnapután is. Egy időre elfelejtődik a dolog, mígnem valamilyen alkalom fel nem idézi újból. Például egy budapesti színész, aki szerzői estet ad a művelődési házban, és Pásztor Dezső mondja a bevezetőt. S akkor X. úr a nézőtéren odasúgja a feleségének: «-Ez az a Pásztor, akinek az apja bepisált egyszer a misén.« S X. úr felesége: «-Ritka dolog, 208