Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

ból — no, sosem egyedül, mindig a soros szeretőjével, akit természetesen a szállodában hagyott, szabad prédájául az unalomnak, ami köztudomásúan a bűn melegágya. Ám Retkes elvtárs szeretőivel még a legbátrabb, legrámenősebb bürokraták sem mertek kikezdeni, Retkes elvtárs szeretője tabu volt, akár szőke, akár barna, akár vörös haj koronázta nagyvárosi pofikáját. Ezeket a kanárimadarakat láthatatlan kalitka vette körül mindig, akár a kávéházban unakoztak, akár másutt. Retkes elvtárs pedig vadászgatott ezalatt. Nyúlra, fácánra, őzre, ami jött. Egy napon aztán megunta, hogy állandóan nyúlra, fácánra és őzre vadászhat csak (meg olykor-olykor vaddisznóra), s azzal az elképesztő kívánsággal fordult a kíséretéhez, hogy fél órán belül hajtsanak fel neki egy oroszlánt. Máskülönben baj lesz. Fél óra elteltével megismételte kívánságát, méghozzá erélyesen. Annál nagyobb derültség volt rá a válasz. Különösen M. úr, a járási újság főszerkesztője kacagott tehetségesen, amilyen tehetséggel fővárosi laphoz se nehéz elszegődni, csak egy kis szerencse s jó lábak kellenek hozzá, amelyek nem restek térdig gázolni sárban és iszapban. Retkes elvtárs kissé megütközött a nagy derültségen, aztán arcához emelte puskáját, és lepuffantotta M. urat. »•Ha nincs oroszlán, megteszi egy újságíró is«, mondta, amely mondat azóta szállóigévé vált. Persze ezek csak mazsolák — mondta a nyugalmazott múzeumigazgató. — Történtek errefelé cifrább dolgok is. És nem festett vér folyt." A Kertész utca végében, egy igénytelen külsejű ház előtt álltak meg. EL-nek szinte erőt kellett vennie magán, hogy átlépje a ház küszöbét. „Csüggedünk? — gonoszkodott Bohuniczky bácsi. — A kérdés persze az, hallhatunk-e itt valami olyat, ami meglephet bennünket." A ház tulajdonosát Bóna úrnak hívták. A múzeumigazgató elmondta, hogy Bóna úrnak órásműhelye volt a főutcán, s ennek helyén ma ékszerbolt van, de erről nem tanácsos beszélni, mert az olyan Bóna úr számára, mint pap fülének az istenkáromlás. 201