Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

ha az szép és nemes vonású volt hajdan, a régi szépség s a nemes vonások ábrája megőrződik a halálig. Az itt lakókon kívül kevesen tudják, hogy ezeken a gir­begurba utcákon keresztül vonul be az ősz, majd a tél a városba, fő útvonala ez az északi szélnek, amely itt hó­pelyheket sodor a kémények között, megcibálja a büszke szélkakasokat, amikor a város déli határában még süt a nap, s könnyű pára lebeg a Dunáig nyújtózó Alföld szé­les táblái fölött. S mivel itt elfelejtettek üzleteket és mula­tókat nyitni, ide nem hoztak be hivatalokat, itt nem épí­tettek se kaszárnyát, se sportpályát, nem parkosítottak, és nem emeltek szobrot szenteknek és hősöknek, elmondható, hogy meglehetősen érdektelen és unalmas időtöltés kirán­dulni ide, ami semmi haszonnal nem jár, hanem inkább kockázattal, hogy aki itt megfordul, egykettőre az elmú­lással kezd el foglalkozni, aminél haszontalanabb időtöltés már csak az volna, ha az itteni lakosokból erőnek erejével közéleti személyeket próbálna faragni. Mert itt mindenki elsősorban magáért felel. Jósvay Anna világéletében rendes, otthon ülő asszony volt, férje, Szergej Boriszovics pedig egy emigráns orosz matematikatanár, aki szabad idejében szentképeket festett. Látsz majd a szobájában, a komód fölött egy képet, Mária mennybemenetelét ábrázolja — mondta Bohuniczky bácsi. — A képről meggyőződhetsz, milyen szép asszony volt Jósvay Anna huszonhárom éves korában. Szergej Boriszovics, aki természetesen régen nem él már, a plébános engedélyével árulta képeit mise után Hoffmann úr kávéházában, amely a katolikus templomhoz közel, a Posta utca sarkán állt egykor. Az épület földszintjén ma gyógyszertár van, és a járási horgászszövetség irodája. A két világháború között azonban a város legfényesebb kávéhá­za volt itt, s az esti mise után ide tértek be fölhajtani két deci vörös bort azok az öregurak, akik vérszegénységben, ízületi bántalmakban és más öregkori nyavalyákban szen­vedtek, vagy látszólag egészségesek voltak, csupán aludni felejtettek el, amióta mardosni kezdte őket a lelkiismeret különféle fiatalkori botlásaik vagy régi, de végzetes mu­190

Next

/
Oldalképek
Tartalom