Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

»•Csak semmi osztályszolidaritás — figyelmeztettem. — Az a szerencséd, hogy szükségem van rád.« Ez hatott. Meg is egyeztünk szépen. Aljas egyezség volt, de hasznos. Persze, ezt újra hangsúlyozni szeretném, a magánnyomozó etikája a hasznosság elvén nyugszik, így kettőnk közül csak ő volt aljas, én a feladatomat végeztem. Megígértem, hogy titokban tartom Roxerné látogatásait, ő pedig cserébe elárul egy-két hadititkot a Vermes család boszorkánykonyhájáról. Tisztelt Uraim! A szemérem és a titoktartás szentsége tiltja, hogy kiteregessem mindazokat a disznóságokat és erkölcstelenségeket, amelyeknek rövid magánnyomozói pályafutásom során a tanúja voltam. Hiszem, hogy annyi rémség és halál után most új időszámítást kezdünk. Politikai vétséget én a sötét közelmúltban nem követtem el. Egyszerű, tanulatlan ember vagyok. A szívem azonban mindig a haladásért dobogott, és nem szűnik meg a haladásért dobogni a jövőben sem, mindaddig, amíg az TJr magához nem szólít. A sztálingrádi csata után az elsők között ismertem föl, hogy ütött a leszámolás órája, s hogy a társadalmi átalakulásért vívott harcból nekem is ki kell vennem a részem. Azonnal kapcsolatba léptem a szocdemekkel, később az illegalitásba kényszerített kommunistákkal is. Ettől kezdve én is bomlasztottam a régi világot. Természetesen nem puskával és nem kézigránátokkal, hanem a magam sajátos eszközeivel. Beférkőztem a nyilasok bizalmába, csak hogy hitelesen tájékoztathassam összeesküvő terveikről a haladó erőket, akik titokban, de annál lázasabban készülődtek a hatalom átvételére. Iszonyú nagy kockázatot vállaltam, hiszen egyetlen félrelépés, és végem van. Nem tagadom, Fried úr kérésére valóban beszerveztem néhány csirkefogót a nyilaspártba. De! Ismétlem: de! Ezek az emberek előbb-utóbb úgyis ebben a kikötőben horgonyoztak volna le. Én viszont fedezve voltam. Fried engem is többször megkörnyékezett, főleg a német bevonulás után. De én egyszer sem enged181