Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

»És mit kívántok cserébe?«« »Csekélységet. Kompromittáld Roxert, a nyomdatulajdonost. Nem lesz nehéz. Ennek a pasasnak olyan piszkos a múltja, hogy nincs mosószer, amivel tisztára lúgozhatná. A csehek alatt a baloldalhoz szított, s ezeket a kapcsolatokat suttyomban ma is ápolja. Itt minden, amit kinyomtatnak, az ő áldását viseli magán, s a lapban minden héten olvashatsz valami baloldali vagy liberális förmedvényt. Ravaszul, virágnyelven megírt cikkecskéket, de ha tudsz olvasni a sorok között, rájössz, hogy ezek a cikkek tele vannak ellenséges propagandával. Ezt a pasast nekünk lehetetlenné kell tennünk. Érted? Nem látszik nehéz feladatnak, Roxer zsidó, s ebben az országban a zsidóknak így is, úgy is befellegzett. De azért vigyázz! Roxer most a Vermesék uszályába bújik, s ezek a megcsontosodott, agyalágyult konzervatívok kegyetlenül összetartanak. S ma még az ő kezükben van a hatalom.« így kezdődött. Roxer úr sosem rejtette véka alá liberális szimpátiáit, a szóbeszédet pedig könnyű ellenőrizni. Engem azonban sohasem érdekelt a politika, nem érdekelt, hogy valamely politikai program jobboldali-e vagy baloldali, azt viszont láttam, hogy a politikai ambícióira mindenki ráfizet, aki pedig a felszínen marad, általában cégéres gazember. Minél messzebbre hát a politika boszorkánykonyhájától! Másrészt: antiszemita sem voltam. A bűn egyetemes, valamennyi világvallás és szekta híveit megkeresi, s nem válogat fajok és nációk között sem. De erről hallgattam Fried úr előtt. A magánnyomozó ne verje nagydobra a politikai nézeteit. S ez a demagóg szépfiú tényleg a legérzékenyebb pontomon fogott meg. A háborúba való belépésünk sok álmatlan éjszakát okozott nekem. Ha megláttam a postást, olyan rettegés hasított belém, ami szavakkal kifejezhetetlen. Utoljára azok a keresztény vértanúk retteghettek így, akiket uzsonnának vetettek a fenevadak ketreceibe. Aztán a hatalmas megkönnyebbülés, ha behívó helyett csupán egy levél jött. Minden ilyen alkalommal előbb félig meghalni, aztán megint feltámadni, fárasztó foglalkozás ez. Az embert 175