Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek
Galeri
az embert, s a szeretetnek és a megbocsátásnak olyan hatalmas a kisugárzása, hogy a legelvetemültebb gazembert is megrendíti. Sajnos, tévedtem. A tolvaj azt hihette, hogy zsarolni akarom, és leütött. Engem ez a kudarc mélyen levert, de ugyanakkor el is gondolkoztatott. Rettenetesen szégyelltem magam, s hosszú ideig lesütött szemmel jártam a városban. Napokig csak arra gondoltam, hogy lám, a tapasztalatlanságom, a gyerekes jóhiszeműségem megbocsáthatatlanul ostoba és erkölcstelen tettre ragadott. Cinkosa lettem egy tolvajnak, s bűnrészes egy bűntényben. Hogyan lehet az, kérdeztem magamban, hogy amikor a legtisztább, legnemesebb szándékkal készülök valami jót cselekedni, belekeveredek egy piszkos ügybe. Aztán, mivel vallásos szellemben neveltek, azt a kérdést is föltettem magamban, vajon Isten nem hagyott-e rútul cserben. Hiszen neki tetsző dolgot készültem cselekedni, s magamat piszkítottam be vele. Engem elárultak, és rászedtek. Megfogadtam hát, hogy soha többé nem teszem be a lábamat az Isten házába. Anyám ezt a holtáig nem bocsátja meg nekem. Isten elhagyott téged, mondta, mert te valami rettenetes dolgot követtél el. Holott éppen fordítva van ez. Én hagytam el Istent, mivel úgy éreztem akkor, hogy kicsúfolt, megszégyenített, és valamiképpen ő is felelős a bűnömért. De akár így van, akár nem, a bűnrészességemen, a cinkosságomon ez mit sem változtat. Nem ment föl a felelősség alól az sem, hogy valójában jót akartam. Ettől kezdve azon fáradoztam, hogy jóvátegyem a vétkemet, s így érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy az életemet a bűn üldözésének és a bűnözők leleplezésének fogom szentelni. Téved, aki azt hiszi, hogy erre a szép és nemes, de nem veszélytelen pályára a könnyű kenyérkereset lehetősége vitt rá. Belső kényszer vezetett, ha szabad így kifejezni magam: a megtisztulás vágya. Nem bűnös vagyok hát, hanem áldozat. Tévedés áldozata, és ezt be fogom bizonyítani. Mert irtózatosan téved, aki a magánnyomozót afféle ostoba, nagy orrú kopónak képzeli el, akinek kiállhatatlan 166