Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

14 Nincs az a lélektelen gazfickó, aki az Iparosok utcájába belépve, ne érezné a kegyelem közelségét. Olyasmi ez, mint amikor az ember az éjszaka derekán, félálomban halk zenét hall, holott tudja, hogy a közelben egyetlen mulató sincsen, a szomszédok a tyúkokkal fekszenek, és az ágyúdörgést is csak akkor hallják meg, ha a fejük fölött ropognak már a gerendák. Ilyenkor bizonyosra vehető, hogy a holdfény egészen szokatlan szögben vetődik a cseréptetőkre és csorba kéményekre, amelyeken, ha bepillantana valaki, a napközben láncra vert szorongásoknak, haragnak, föl-fölizzó gyűlöletnek, mocskos, ezerszer lehazudott vágyaknak a kísértet járását figyelhetné meg az alvástól elpetyhüdt, rossz szagú, szürke testek körül, hogy mialatt a gondolat pihen bennük, és a lélek kis lángon pislákol, emezek árnyékai nagyra nőnek, mint a kísértetrajzok az alvilág barlangfolyosóinak a falán, melyek a földi élet különböző stációit ábrázolják az ártatlanság elvesztésének a pillanatától a tudat utolsó, összegező fellobbanásáig. Az Iparosok utcája irdatlan függőkertként lebegett az idő és a történelem hálója fölött. Ide sohasem hatolt el a nagy társadalmi jégzajlások és földcsuszamlások moraja, ellenben fészket rakott a tüdővész, a krajcár a lyukas nadrágzsebekből a csatornanyílásokba vándorolt, s az aszszonyok összeszorított fogakkal, tüskés nyelvvel fohászkodtak az Úristenhez, hogy fossza meg az urukat a férfiasságuktól, mert azt a harmincadik-harmincötödik évükön túl arra használják csak, hogy meggyalázzák vele a hűségfogadalmat, amit valaha templomban, pap és tanúk je161