Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

„Miféle szagot?" „Ó, maga szerencsétlen, maga idealista, maga osztályharcos! Vagy nem az? Már az összes szabót beszervezték. Egytől egyig kommunisták. Hogy lehet az, hogy maga még nem?" „Én nem politizálok, igazgató úr." „Ha majd jönnek a vörösök, magát az elsők között fogják fölhúzni, Sághy. Mert amióta beszervezték a szabókat, mindenki, aki számít ebben a balkáni koszfészekben, magánál varratja az öltönyeit. Maga osztályáruló. Magát hamarosan fölveti a pénz." „Rossz üzlet ez, igazgató úr." És jött Szekeres úr, a cukorgyáros, aki a magyar ellenzéki párt helybeli patrónusa volt és tiszteletbeli elnöke, s akinek a nagyapja még szenet fuvarozott a jobb házakba. „Maga tisztességes ember, Sághy. És intelligens. Taníttassa a fiát." „Ha úgy gondolja, cukorgyáros úr." »Űgy gondolom. És ne fájjon amiatt a feje, hogy miből. Nekünk szükségünk van a népből jött értelmiségiekre." „Taníttatni fogom." „Küldje el egyszer a fiát hozzám." És jött Galsay úr, a magyar ellenzéki párt képviselője a Nemzetgyűlésben, aki Deák-párti volt, jóllehet már régen a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott a város, s aki betéve tudta Kossuth Kasszandra-levelét, hogy pontról pontra cáfolhassa, s aki a kutyáját, egy vérszomjas dán dogot, mialatt ruhát próbált, a sofőrjével őriztette a világoskék sportkocsijában, amely az „ambulancia" előtti háromszögletű téren parkolt, s a legelegánsabb kocsi volt a városban. „A maga fia tehetséges. Taníttatni fogjuk. Majd kap ösztöndíjat a párttól." „Nem is tudom, hogyan ..." „Sehogyan, Sághy." „De mégse járja ..." „Pedig járja, nyugodjék meg." 148