Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

12 Az itt egybegyűjtött eseményekről titokzatoskodva fogunk szólni, hogy magunknak is szerezzünk némi örömöt (kárörömöt), s nem csupán azért, mivel azok cseppet sem napfényesek. Amiről szó lesz, az Olsavszky-házban talált tekercsek nehezebben értelmezhető szövegrészei. Talpnyalás és irónia fedik át bennük egymást megtévesztő-tökéletesen, s az elbeszélő nem tudja eldönteni, hogy ami hajbókolásnak látszik bennük, nem irónia-e, illetve ami ma pamfletként olvasódik, valójában nem talpnyalás-e. Az elbeszélő nincs könnyű helyzetben, a szövegeket csupán tapasztalatainak ösztönös kontrolljával és egy történelmi csőd keserű fintorával egészítheti ki. További munkára semmi sem ösztönzi. A szövegek írójának üzenete sem (ha ugyan van ilyen), noha a vélt üzenet többértelműsége (komiszabbul: többértelmű értelmetlensége) éppen ma — itt és most — provokálja érzékenységünket. A homályos utalások szövevénye sem felhívás az elbeszélői továbbgondolásra, de még az óvatos kommentárokra sem. Az elbeszélő mégis megküzdött a szövegekkel, csak hogy földerítse belső összefüggéseiket (a titkos ajtókat), a valóság viszont újból szamárfület mutat neki. Tehát előreláthatóan semmi sem tisztázódik majd. Legföljebb világosabb lesz valami, amit az elbeszélő föltehetően sikerként könyvel el, de ami nem jelenti azt, mintha utána elégedett lehetne. Sőt, eggyel több ok rá, hogy óvakodjék az olcsó belemagyarázásoktól, bármilyen tetszetőseknek mutatkoznának is. 11