Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

jelképező huszonegyedik emelet falait. Mit érdemesebb tenni hát? Leírni a látványt, és fejest ugorni a húszemele­tes mélységbe; vagy leírni a látványt, és nem ugorni fejest a húszemeletes mélységbe; vagy nem írni le a lát­ványt, és úgy ugorni fejest, vagy szemlélődni csupán, és fejest sem ugorni? Amiről tényleg írhatna, az a józan számbavételek eredendő szomorúsága. A számok, szám­sorok, haladványok szomorúsága. Az elbeszélő egy pilla­natra megállna talán a haladvány szó mellett, amely egy­szerre tartalmazza a semmi felé haladás engesztelhetetlen bizonyosságát és a meghaladás vigaszát, azt a feloldha­tatlannak látszó feszültséget, amely a kétféle idő k~özött feszül, s amelynek torzító tükrében hitvány póznak tűnhet fel a legönzetlenebb önfeláldozás is. 37 Éppen ezért, a helyes rálátás érdekében, az elbeszélő gon­dosan ügyel majd rá, hogy regénye jelen ideje egybe­essék a megírás jelen idejével, s ha kell, a regény beli események elemzése és értelmezése akár menet közben is, a regény előrehaladtával módosuljon. Az, hogy a regény­történet csomópontjai holnap más szögből kapják a fényt, mint ma, s holnapután megint más irányból, nem alkalmi trükk, hanem az egyetlen lehetséges eljárás. 38 Kánya úr is így gondolhatta. Az utca, ahová a nagyházból kilépett, nem ugyanaz az utca volt, ami egy órával ezelőtt. Ez az utca a sza­badság utcája volt. Ez az utca a szabadság volt. Kánya 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom