Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (Bratislava, Madách, 1970)
Szitási Ferenc - könnyhold
könnyhold Meghalt a táj. A csend ködében varjak lebegnek, károgásuk érce szárnyaik között lengő harangnyelv. Nincs itt semmi, csak hópihe-zene ömlik az égből, s bemeszeli az utakat fehérre. Bennem is a halál muzsikál barna fagy-vonóval, s csípi testem feloldott sóval. Meghalt a táj. A fák füstöt öntenek csonka pipákból, nincs szabadulás, a temetőben könnyhold világol. 122
/
