Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (Bratislava, Madách, 1970)

Németh István - emlék

emlék S a tábla hirtelen felemelkedett. A háta fénylett, az űrben a szemek, mint csigolyák, egymásutánba álltak. Az utasok! Az utasok! Sípolt az Úristen — az emberek megálltak. Csend. Kéklett a koponya, s mellkasán a nyakkendő széles lepedőkben fedte a teret. Fogain a bölény, a csillagbölény fekete vére: magába szívta, s ránk meredt nagy állatszemével, mint a gyerek. 115