Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (Bratislava, Madách, 1970)

Németh István - lelőttük a kutyánkat

lelőttük a kutyánkat Lelőttük a kutyánkat — sokáig vonított az égen. Nem haragudott, csak a fájdalomtól kivicsorította fogát, és menekült, menekült, hosszan zörgött az égbolton a lánca, mígnem elnyúlt fekete teste a fejünk felett. 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom