Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

Lehasaltam a talpfák mellé. Fülemet a sínre téve hallga­tóztam. Élettelenül nyújtóztak a sínek is. Az ember tető alá húzódik, a vonat mozdulatlanságával takarózik, a fé­nyeket pedig elsodorja előlünk a vihar. Éjszaka sokszor a kutyaugatás igazított el. A csaholás irányából megállapíthattam fél tucatnyi falu fekvését. Most az ebeknek is más gondjuk van, a szél s ez a jéghideg mo­solygás vacokra kergeti őket. A nagy legelő érintetlen fehérségében tapostunk ösvényt. Én mentem elöl, Erzsi pedig a hátizsákom szíjába fogózva követett. Ilyenkor az időt és a távolságot mérni lehetetlen. Száz lépés ezernek tetszik, látszólag a percek is órákká da­gadnak. Rábukkantam a vízgyűjtő árokra, mely félkörben közelít a túloldali dombok aljához. Kis darabon odahajlik, aztán visszakanyarodik a csehszlovák oldal irányába. Ez jó is, rossz is. Ki tudja megállapítani ebben a pokoli kavargásban, hol a félkör legtávolabbi pontja! Mégis ráléptünk az árok jegére. Volt némi biztonságunk a haladás irányáról, meg úgy éreztem, könnyebb is a lépés. Az árok hirtelen kiszélesedett, és beszakadt alattunk a jég. Én térden felül, a lány fél lábbal süllyedt a vízbe. Egymást segítve négykézláb kikecmeregtünk a magasra hányt partra, és tanácstalanul megálltunk. Éreztem, hogy a sáros víz el­foglalja a cipőm, és felszívódik a téli zokni szálaiba. Erzsi háttal állt a szélnek, és kérdőn nézett rám. Szerettem volna kihúzni magam, úgy, mint az első találkák idején, de a húszkilós hátizsák súlya alatt egyre inkább előregörnyed­tem. Jó lett volna néhány pillanatra a hóba ereszkedni, meg­pihenni, kiegyenesedni. A lány arcán rémült vonásokra pergett a hó. Sürgetett. Az előbbi ijedtség rémületté fokozódott benne. Tett is né­hány lépést nélkülem. Próbáltam tájékozódni, körbeforogtam, nem volt egyetlen támpont. Képtelen voltam eldönteni, hogy az árok partjáról milyen szögben, északnak vagy délnek fordulva induljunk a határ felé. Erzsi alakját elmosódva láttam. A szeszélyesen véko­nyodó-vastagodó hófüggöny csupán egy embernyi foltot sej­tetett. Kiléptem a lány után. Mindegy volt, hová. Mentünk. 7 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom