Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

Gondolkodom. Elsorolhatnék sok mindent; szép éjszakát, jó éjszakát, verekedőt, mulatozót, vágyakat tépőt... Minden ébren töltött éjszaka egy gyűszűnyi élet. — Az éjszaka csak éjszakát idézhet — folytatom feléje fordulva. — Sokáig bűntársam volt, rejtegetett. Voltak évek, amikor fonákjára fordult bennem a világ; nappal volt éjszaka, s az esti szürkület munkakezdő hajnal. Alagutat vágtunk a sötétben, és azon közlekedtünk. Megismertük, figyeltük mozdulásait, szépségére már nem jutott sem idő, sem erő ... A háború után apám, csakúgy, mint mindenki, éjszakánként pálinkát főzött az öreg ház szobájában. Megtanulták az oroszoktól. Elgyalogoltak a közeli uradalmi szeszgyárakba is, hogy ellessék az erjesztés titkát. A krumplifőző üst tetejére tekergő ólomcsövet szerelt, átvezette egy ötvenliteres vizes hordón, és csepegett a pálinka. A törkölyből és seprőből főzött még iható volt, de a tengeriből vagy répából csorgatott, akár a moslék. Mégis itták. Meg nem hűlt az üvegben, egy napnál sohasem bírta tovább. Adták-vették és pusztították. A frontokról, munkatáborokból, fogságból roncsemberek kerültek haza. Más híján ezzel a méreggel kívánták magukat erősíteni. Ez a nyers pálinka volt az egyetlen gyógyszer. Orvos nem volt a környéken, ómódi tanácsok szerint gyógyultak vagy haltak az emberek. Főzték, itták, és a maradékot koronára váltották. Voltak hónapok, amikor az áruba bocsátott pálinka sorsától függött a másnapi ebédünk sorsa. Reszkető félelemmel szerzett soványka kenyér. A pálinkafőzés később törvény üldözte szenvedéllyé vált. Bőszült fináncfalkák naponta tartottak házkutatásokat: felhányták a pincét, padlást, kamrát. Szoba közepére szórták a szalmazsákot, kinyittatták a befőtteket, orruk alá tartották az üres üvegeket, legalább a szagára bukkanjanak. Eredménytelenül. Reggelre már csak krumpli vagy répa gőzölt az üstben. Figyeltük a szél járását, ha északról fújt, percek alatt a helyére került minden. Éjfélre literszám gyöngyözött a nyers méreg. Apámmal virrasztottam, hallgatóztam, s az ajtót is csak akkor engedtem kinyitni, amikor huzatot kavart udvarunkon a szél. 91