Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

Nemsokára kezdődik a hordás, aztán a cséplés, a por, a csípős izzadás, s a vendéglátó reggelik és ebéd-vacsorák. Estére a Kisköz végére gyűlnek az emberek, középütt az öreg Haraszti pipál, ö kezdi a beszédet is: — Sokféle baj után ismét földünk lesz a föld. — Ideje, hogy nyugvás legyen, ez a hercehurca felért egy kis háborúval... szántani kell, vetni, dolgozni, jót csak a munka hozhat. — Abból lesz emberségünk is, a munkából, a jól végzett dologból — mondja tovább az öreg Haraszti. — Hát a hazánk ez marad már, öreg? — Csak ez, hová is lennénk másutt? — Hányan magyarázták már ezt nekünk, így lesz, meg úgy lesz, az igazság ez meg amaz. Jó lenne tudni, lesz-e már nyugalmunk, a munka haszna ettől függ valójában ... Mert úgy vagyunk itt, hogy amit az ember ősszel eltervez, tavasszal romba döntik. Feláll az ember meg leverik a lábáról — mondja egy kertalji lassú beszédű parasztember. — Cél nélkül élünk. — Mit sírsz? A háború megkímélt, most is megváltottad magad — pipálja Haraszti a szavakat. — Az életed megmaradt. — Prágában nagy felvonulás volt — magyaráz a szőke fejű gépész —, attól javult a mi helyzetünk is. — A paraszt élete jobb lesz vagy rosszabbodik, te kommunista? Mert most meg a beadással gyötörnek agyon. Ha bajban van az ország, bennünket fejnek meg először, azt hiszik, a paraszt valami feneketlen bugyelláris ... Mikor lesz az, hogy már adni is fognak nekünk? Nem csak venni és vinni, vinni tőlünk? — Éhen halt parasztot még nem láttam. — Azt nem, mert ha üres a gyomrunk, nem szaladunk a piactér (közepére, és nem ordítjuk, hogy éhes vagyok, emberek, éhes vagyok... Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma, aki a leghangosabban jajgat. — Megváltozik a politika ... — Messiás ikommunista beszéd — vágnak a gépész szavába. — Hát kolhoz lesz-e, öreg? 621