Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

ismeretlen férfi számolt, azt suttogták róla, hogy a háború alatt száműzetésben élt. Ö volt az ünnepség fő embere. Vörös zászlókat vittek, és énekeltek a nemzetköziségről. Előbb a hangok csak úgy egyenként, a menet különböző soraiból jöttek, kevesen tudták még a dalt, sokan csak egy-egy szavát vagy sorát kapták el. — Emberek, egy, kettő, em-be-rek, egy-szer-re. A lábakat néztem, a mindenféle cipőket, az összevissza lépéseket és az igazodás szándékát: német, magyar katonabakancsok, eltaposott, foltozott, festett női cipők, kézitáskából szabott, szíjakból talpalt ormótlan lábbeli-tákolmányok ... —- Egy, kettő, egy, kettő, em-be-rek, egy-szer-re. Senkinek sincs könnyű járása, a lépések nehezek, lomposak. Nevetséges és megható, ahogy a lábak igazodni akarnak, mintha a föld rögeiben botladoznának. Asztalosok, suszterok, kerékgyártók, bádogosok, partizánok, napszámosok, kertalji senki szegények, néhány földhözragadt kisparaszt, kerülő marhapásztorok, sofőrök, útkaparók, lakatosok, hivatalszolgák így még sohasem voltak együtt. — Egy-szer-re, egy, kettő ... em-be-rek, egyszerre .. . És jönnek, jönnek az emberek. Öltözékük is összevissza színű, mintha seregek árnyéka folyna az úton: festett és átvarrt katonaholmik, zubbonyok, köpenyek, pokrócnadrágok, pantallók és lebegő buggyos nadrágok, mind együtt a májusi napon. — Egy, kettő, em-be-rek, egy-szer-re, bot-lá-bú-ak, egyszerre, nehéz lábúak, egy-szer-re ... egy, kettő ... Tanulj járni a kövön is, egy-szer-re. S a menet megy, mint aki most hagyta maga mögött a teremtés első napját. Tétova, szögletes mozdulatok keverednek és fonódnak eggyé, félszegség és félelem olvad a szájak köré, talán az öröm szélét érzik, mint a háborúból megmenekült katona. Mosolyognak a sorba rendezett fejek. A köveket nézik előbb, cipőik orrát, ahogy a szemük elé lendül, majd az előttük menetelő lépéseit, a hátát, nyakát, tarkóját, aztán a fejek fölött előrenéznek kissé: a születő, a kétkedő öröm keresi, méregeti a világot. Az utca két oldalán magános emberfák nézik a menetet. 611