Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

adóan megigazítja kalapját. — Valahonnan jól eltanulták: előbb híreket szereznek, felderítik a terepet, majd tanácskozást tartanak... Az ember a síkság legszélső házából jön, azon az úton, aamelyen a piros-fehér-zöld honvédek jöttek harmincnyolcban a határ felől. Nézem őt, az utcát, a katonákat: gyermekszemem előtt forog, vonaglik a világ, az éjszakák és a nappalok egy merő nagy rázkódás, mintha egyensúlyát vesztette volna a föld, és az emberek fogódzó után kapkodnának rémülten. Ügy érzem, a gyermeki naivitás szeretne felnőtt lenni, a felnőtt pedig gyermeki ártatlansággá változni: az élet és halál szélén jó lenne szerepet változtatni, megszabadulni az emberi félelemtől az ártatlanság és bűntelenség javára ... A félelem mindenütt jelenlevő gondolatától hátrálni kezdek, s ekkor ismét találkozom a síkság felől jövő ember feszült, figyelő tekintetével. Nyugodt léptei és nézése két malamkő: malomkövek, amelyek megőrlik az emberi kíváncsiságot, a félelmet, a tehetetlenséget és a tétlenséget. S a kép mindennap ismétlődik: a részeire bomló világ, az utakra szorult menekülő, félő, vad katonák, a félelem és a hírhordó napszámos ember, aki észrevétlen a szemembe nő, akivel akaratomon kívül azonosulok, mert bátornak látom és hiszem... Tudják róla, hogy kommunista, tudják azt is, hogy a zsákudvarba viszi-hordja a híreket, mégsem árulják el. Akaratát nem ismerve, vakmerőségét tisztelik és láthatatlan erejét, amellyel belefúrja magát a bomló világ hasadékaiba. A földek szélén lakók között mégis akadt ember, aki meszszebb látott, mint az imádkozó félelem. A suszter- és szabóműhelyek homályában elhatározás született: mást tenni, mint a vonagló haldoklás. Leczó Mihály szabómester ellenállást szervez. Már nyíltan beszélik, hogy a hegyen találkozgatnak, oda gyűjtik a fegyvereket. Felkutatták a három ejtőernyőst is. Közvetlen a Kárpátok alatt megállt a front. Annyi a katona, hogy roskad alattuk a föld. Éjszaka hatalmas világító 572