Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

— Zarándokok, templom helyett is megjárja ez a nyugalom ... nyugtat, megtisztít... Kételkedve kerestem az öreg szemét, zavartnak találtam az előző szavakat. — Ezeken a domboldalakon nem fogamzik bűn .., Minden ember egy mese ... mese és öröm. Jókedv. Az élet mese és öröm... Jó nap van, szép ég van, és közben vannak az emberi kezek. A kezek kötik össze a földet az éggel... Az ujjak végére tapad a föld pora... Ősz lesz, mire megereszt a rög, megadja magát, jókedvet terem a fold. — Aztán leisszák magukat, és világolnak!... — Inkább segítsen számolni.. . előttem már összefutnak a dolgok, a poharat hordónak képzelem, hiába szorzok... —• Mire kíváncsi? — kérdeztem. — Számolja össze a hordókat. A levegőbe bámultam, mintha onnan várnám a csodálatos feladat végeredményét. — Segítsen összeadni, hány hordót szűrtek meg azóta, hogy termést hozott az első vessző ... Maga fiatalabb ... — Ezt csak találgatni lehet... — Telne belőle egy folyó... Ha a karókat nézem, nekem már káprázik a szemem, én már csak az ösvényeket látom, amiken bor folyik... Bennem összefolynak a szüretek is. A csősz mindig meghúzódva áll, nappal maga előtt engedi az embereket, éjjel a háta mögül közelítenek. Én mindent csak féloldalról látok. A csőszmiatyánk is azt mondja: „Előre nézz, és oldalra figyelj!" Ehhez idomult az emlékezetem is. Már csak azt hallja meg a fülem, ami hátulról közelít, a szüreteket, a jókedvű nótákat, a kurjantásokat, ami vigasztal ... A vénembernek vigasztaló kell... — Ne keseregjen — próbáltam felderíteni, de mintha nem hallotta volna, folytatta: — Komolyodik a világ, mintha naponta tartanának bűnbánatot, hazug bűnbánatot. Nem tudnak igazán szomorkodni, vigadni sem. Minden csak egy pillanatig tart... Arra eszméltem, hogy a repülő megrázza a vállamat. — Nem figyel? — kérdezte megbántottan. 47