Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

— Miről akarsz verset? — A szerelemről meg a madarakról. — A madarakról is? Miért? — A madár lelke szerelemtiszta. — Nem mindegyiké. — A galambé az ... Hallgasd: „Galamb repül a magasságos égbe" — mondja a prédikátorok hangján. — Ebből zsoltár lesz. Előbb megütközve, majd kérdően néz rám, aztán az asztal lapjára pislog szégyenkezve. — Ha ezt fogod ismételgetni, szárnyad nő. — Nem tudok zsoltáros szépségű szavakat... És ne gúnyolódj velem, mert a szavaknak én nem a külsejét nézem ... Mélység és magasság vagyunk, tudom, ehhez keresek szavakat, megfelelőket, a szerelem öröméhez illőket, mert a szerelem az öröm, emberi magasság ,.. — Mondd tovább! — Eddig jutottam. — Elölről kezdd! — Te is tégy hozzá! — Galambok ülnek a házak tetején ... — kezdi. — Szerelmes lettél a galambba. — Jó madár. — Van nála szebb is ... Tollára, hangjára is szebb. — Mifélék? — Fülemüle ... Sárgarigó, pinty, tengelice ... — A galamb mindnél jobb, a lelke más, nincs benne úrhatnámság, cifraság, egyszerű. — Galambok reppennek a szélbe •— mondom lassan tagolva a szavakat. — Ez szép — mondja felvidulva. — ... Héja csap le rájuk ... — Miért héja? — A leggonoszabb madár. — Galambbal nem bír a héja. — De gonosz, riasztgat, félelmet kelt... Embert ölni félelemkeltéssel is lehet, tudod te azt jól. A madár is fél, menti magát a rossztól. 412