Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

mutogatással. Előbb lassan, lépegetve, egyforma hosszan, aztán rövidebb léptekkel, sebesen, gyorsabban, még gyorsabban ... Lehet, hogy a szerkesztő várja, tiltakozzon valaki. Méltányolják, biztassák, sajnálják, vagy éppen tapsoljanak neki. Semmi. A látvány mámoros ámulata most minden mást elnémít. Először Branyóban törik meg a hallgatás. — Az anyja máriáját, nem tudja abbahagyni... Váratlan dobbanással megmerevedik a körhinta. Az aszszony a földre csusszan, s a heverőre dől. De csak úgy, mintha esőtől súlyos virágszál dőlne a fűbe. A férfi szétvetett lábakkal áll. Várja, hogy a világ forgása megálljon körötte. Szédül még, de kínzottan, Krisztus-képpel körbemosolyog. Az asztalon faragott faedényben néhány szál virág hervad. Hirtelen támadt ötlettel kiürítem, s megtöltöm borral. Majd liternyi edény. Előbb az asszonyt kínálom. Utána a férfi fenékig issza a maradékot. — Ez biztos kálvinista — mondja ingerülten Branyo. — Azok isszák kehelyből a bort. Ráfogják, hogy Krisztus vére ... Pogányok. Az árvái megbántva érzi magát. Felesége mosolyát nem viszonozza. Tekintete zavart. Nyilván azon töri a fejét, a szerkesztőnek hogyan lehetne mindezt visszafizetni. De nemcsak neki, a többieknek is. Váratlanul elkurjantja magát. Mintha a völgy fenekéről akarná elérni hangjával a hegy tetejét. — Heej, totu, totu... — Három szót mond egy szlovák nótából, majd abbahagyja. — Csendesebben — szól rá a felesége. — Juszt — szól az asszonyra, de úgy, hogy a dühét és ne a tetszését vegyük tudomásul mindnyájan. Tüntetően Jolához bújik a heverőre. Simogatni kezdi a lány karját. Az nem is tiltakozik. — Kibírod a hét fogást? A lány nem válaszol, de nem is ellenkezik. Lágy tapintású mozdulatokkal előbb a bal könyökétől kezdi felfelé a szá322