Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

nap csak aludtunk a hét végi vendégségek fáradalmaitól... Nálunk nem templomba, vendégségbe harangoztak. Az öregasszony meghökkent. Láttam, egy pillanatra körbe kapja tekintetét a jelenlevőkön. Szemének keménysége megrezdült. — Ne dühöngj! — mondta békülékenyen. — A baleset óta árt neked minden izgalom, tudod. — Utődöttnek is tartasz, meg féltesz is. Szamaritánus voltál világéletedben, nagyobb a bibliainál is. Adtál, nem sajnáltad, tőlem sem, idegenektől sem, de csak azért, mert tudtad, hogy neked még így is több van ... Másoktól nem sajnáltad, ha magadnak többre volt lehetőséged. A vendégségek is ezért voltak. Apa nem is tudott róla, de te mindig intéztél valamit, egyre nagyobbat léptél a világba... Előbb csak bérbe kértél egy kis darab erdőt, aztán egyre több, több kellett örökül a magadénak ... — Hallgass! — sziszegte az öregasszony. — Tehetetlen vagy, dühöngeni jársz haza, meg engem háborítani. Segítséged várom, de ellenségemmé válsz; a legrosszabbkor, öregségemre. A felizgatott férfi enyhültebben folytatta: — Hányszor hívtunk magunkhoz ... Mondtuk, hagyd ezt a farkastanyát. Télen esetlenebb vagy a fagyott embernél. A magad ellensége vagy, ez az igazság, őrzöd a házat, de legjobban az emlékeidet félted: a vadászatok és a szombat éjszakák kurjongatásait. E nélkül nem tudtál élni, ezt félted ... Tele volt a ház, azt sem restellted, hogy mások szeme láttára a cselédlányhoz dugtál aludni. Ez is számítás volt, csábításnak szántad, másoknak. A magad ellensége vagy, a magadé ... Az öregasszony a falra rajzolt családfa ágbogait nézte konokul. — Most is azt várod, hogy rád nyissák az ajtót rangos emberek ... Megterítenél, úgy, mint valamikor, egyformán mindenkinek. Te aszerint különbözteted meg az embereket, kitől mit lehet várni... A cseh világban egy ezredes járt ide, valami Jirko, akkor az volt a barát... A szlovák—német világban előbb gárdisták jöttek, utána németek. Nem 310