Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

folyása, egy nap olykor hosszabb, mint egy esztendő: egy év rettenetesebb lehet, mint az ezer évig tartó élet... Holnap kezdődik minden elölről, kezdődik az újabb tízezer esztendő első ... Pallait nem vonta felelősségre a törvény. Nem hívatták sehova, nem kérdezte a hivatal, a finánc, a csendőr sem volt kíváncsi. Járt-kelt mogorván, köszöngetett, nézte a palánkokra ragasztott közleményeket, hallgatta a híreket, betűzte az újságok cikkeit, és estéről estére részegre itta magát. A holtak nem tudnak beszélni, képtelenek megmagyarázni pusztulásuk okát. Annak van igaza, aki életben marad, az élő győz. Ha ma nem is, de holnap elhiszik, amit mond. Ismétlődnek a hírek, a végzések, az ítéletek. Tiltott a magyar szó. Hallgass! Némuljatok meg! Bűnösök vagytok. Nincs számotokra hely az országban. Olvasom, betűzöm a falakra ragasztott rendeleteket. Hidegen hagynak, a betűk szétfutnak előttem, mint az egerek. Fekete bogarak, szárnyuk nincs, aprócska, zümmögő pontok, kínlódnak, szállni szeretnének, de beledőlnek a porba. Néhány nappal ezelőtt rémítettek a szavak és betűk. Tömöri és Fodor Andris halála óta jelentéktelenek. Viaszfigurák merednek egymásra, a szemük mérhetetlenül kicsi, futkosnak, hadonásznak, emelvényre állnak, makognak, és szaladnak tovább parancsolni, korholni, kárhoztatni, vádolni. Ki kell irtani az egereket, parancsolják. Aztán a békákra kerül a sor, utána a denevéreket fogdossuk össze, bűnösök, mert este röpdösnek, és zavarják a látást. El kell némítani a nagy állatokat is, ha besötétedik, félnek, vinnyognak, ordítoznak, élvezhetetlenné teszik az éjszakát... Csend legyen! Legyen már végre nyugalom az állatok között is! Ki kell irtani az egereket... A csend nem fáj, a csend olyan, mint a születés, nem fáj, a halál sem fáj. S mi lesz azután? A csend sem örök, a születés sem, halni 219