Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben
Földönfutók
lan voltam, túlságosan udvarias. Érzem, ha ismétlődne az előbbi jelenet, kegyetlen lennék hozzá. Egy ideig az ajtó mellett ácsorgok. Figyelem az elmenőket, a szájukat. Kinek van olyan vastag, piros szája? Mintha örülnék is, de ez mindig csak egy szemvillanás. A tehetetlenség már fáj. A bálozok kitartó maradéka az ivóba szorul. Ez már barbár ivászat. Hangoskodás, hetvenkedés, számonkérés és leszámolás. Ide keveredik két mulatság alja, és ingerülten zsivajog. Isten ments valakit csendre inteni; aki csitítani kezd, azt megverik. A sérelem és a megaláztatás beidegződött, az italos állapot mániákusan érzékeny. Szépen kezdődő mulatságok, mosolygó jó esték véres hajnalokba fúlnak. A józanság szerény, a részegség indulatos, kérkedő, akadékoskodó, bosszúvágytól fűtött. Az ital és a mulatozás most pogány templom. Hordóból lopózzák a bort. Pocsékolják, mintha fillérbe sem kerülne. Már itt muzsikál a cigány is: Szeressük egymást, gyerekek ... A tengerészruhás idétlen hangjával belekapdos a muzsikába. Egyetlen nóta, amit tud, azt is csak hajnal felé énekli. Szeressük egymást... Csuklik, és énekel. — Csend! — kiáltja a Zsaru, a hajlott hátú farkas. — Mást! Szomorú vasárnap... — Hosszú karjával hadonász, egyszer siettetné, másszor fogná, lassítaná a zenét, még sincs összhang. Fakó hangja a zsivajgás szélére szorul. A tengerész már csak magának énekel, elérzékenyül, mert más nótát parancsoltak. Szeressük ... szeressük ... Matrózsapkáját valaki leöntötte vörös borral. Most a száját törli vele, majd hanyagul a zsebébe gyűri. Nóták kapnak a hangulat színére, de a következő pillanatban átcsap rajtuk az ordítozás. — Fekete szárú cseresznye... — próbálnám vigasztaló szavakba szorítani keserűségem. Senki se figyel rám. Nyelvemre tapad a szó. — Fekete, fekete... — Hangosan mondom, mégsem hallják. Részegen verődnek körém az arcok. Fekete, minden fekete, a lányok is feketék, az éjszaka is fekete ... Berei Erzsi is, dadogom magamban. Egy ajtóval arrébb már verekednek. A mokány parasztfiú 179