Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

felsőteste szétterpedt szarvasbogár, ösz üstökéből ítélve jó ötvenes lehet. Meglepődöm, mikor egy éles kanyarban fiatalos férfiarc fordul felém. Idegen vonások, idegen arc. Még nem láttam ezen a vidéken. A folyópart hétköznapi vendégei ismerik egymást. Kettesével vagy nagyobb csoportokban járnak ide a vakációzó fiatalok. Környékbeli magányosan nem fürdik. Veszélyes szórakozás, a folyó medre gödrös, s a szeszélyes kanyarokban ijesztően örvénylik a víz. Az idegenek rendszerint egyedül, társaság és ismerősök nélkül jönnek. Óvatosak félszegek, és kissé távolabb, a hangos emberbokrok szegélyére tanyáznak le. Levetkőzünk. Megcsapdossuk magunkat vízzel, és mindhárman beletúrunk a forró homokba. Sütkérezünk. Az úszás és ugrálás szenvedélye mintha szégyenkezne bennünk. A folyó felett új vashíd ível. Két hónapja sincs, hogy átadták a forgalomnak. A front után épült faácsolmányt már lebontották, csak a lábak faoszlopai maradtak meg. A víz színe alatt egyszerűen elfűrészelték az emberderéknyi cölöpöket. Alacsony vízállás esetén pontosan kivehetők az oszlopmaradványok világító körvonalai. Tucatnyi fiatal hangoskodik a híd korlátján. Egymást próbálják a vízbe taszítani. Macskaügyesen ráfonódnak a vasrács bordáira, és tartják magukat. Aztán más játékot találnak; libasorban egyensúlyoznak a korlát peremén. Lábukat nevetségesen kapkodják, talpukat süti a felforrósodott vas. Kezükkel kiszámíthatatlanul a levegőbe kavarnak, és izgalommal vegyes jókedvvel nevetgélnek. Alulról nézve félelmetesen szép látvány; az ég alján megkapaszkodott, krúgató darucsapat. Ezt is megunják. Most egymáshoz szorulva a vizet kémlelik. A híd és a víztükör között tizenöt méteres mélység tátong. A környéken már híre terjedt a halált hívogató vakmerőségnek; csupasz állú legénykék a híd karjáról fejest ugrálnak az elfűrészelt gerendafejek közé. Aki rászánja magát, a halállal húz ujjat. A fiúfalkából egy feláll, tréfásan keresztet vet, és leugrik. Társai ujjongnak, a híd lábánál heverészők tapsolnak. 12