Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

egymás mozdulatait lestük. Napokig mi voltunk a szenzáció. Ha ismeri a kisvárosok hivatalnokcsaládjait, akkor tudhatja, hogy ez a nép sok mindent elbír, csak a nyilvánosságot nem szenvedheti. Az emberek, ha színlelték is a részvétet, őszinte énjükkel inkább a szerelmet pártolták. A Gallai család a város nyelvére került. Ez pedig nem irigylésre méltó dolog. Az emberek nem finomkodnak. Szenvtelen ábrázattal beletúrnak a legnagyobb szennyrakásokba. — Én is hallottam erről Lujzától, a város mindenes cigányasszonyától — szakítottam félbe a pilótát. Tulajdonképpen ki volt ez a Gallai? Egy „bekerült" kis írnok. Iveket másolt az adóhivatal irattárában, aztán benősült. Takarékoskodtak ... Kedvezett a szerencse is. Megtették végrehajtónak, házat vett, szőlőt, pincét vásárolt. Megtanult vadászni, zergetollas kalapot hordott, bajuszt növesztett, úriember lett, botcsinálta úriember. Isten, áldd meg a magyart! A zsoltárok helyett is ezt énekelte. Tudta ezt róla mindenki. Micsoda nagyzolás! — folyt a pletyka. Nelli naponta kétszer cserél alsóneműt. Gallai csak úgy ül asztalhoz, ha a két lány és a feleség tiszta fehérneműt váltott ebéd előtt, nem szerette az izzadságszagot. Kurvapecérkedett is, most meg ő a legnagyobb szent. Nincs olyan cigánylány, akit ne csalt volna a pincéjébe. Semmi sem volt neki elég. A felesége finom nő, az csak a németeket szereti, a tiszteket vendégelte folyton. Folyt a pletyka, mint az utca kövére öntött szennyvíz. Kikezdték a Gallai család rokonságát, a tucatnyi nagynénit; külön háza van mindnek, négyen vénlányok maradtak. Miért nem mentek férjhez? Barátjaik vannak, nem sajnálják maguktól, mégis ők a legnagyobb szentek! Gallaiék belebetegedtek, belesorvadtak ebbe a szenzációba. Nem bírták, és hogy útját állják a további mocskolódásnak, üzentek a lányukért. Sok választásunk nem volt. Én még komiszban, biztos kereset és munkahely nélkül. Nelli egy szál ruhában ... Hazament. Esténként, ha éppen nem volt szolgálatom, 107