Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

hás szerzetes a nyájasságával és türelmével okosabb volt, s most puha viaszként kedvére formálhatta. Elszomorított, hogy vereség ért. 12 Egy nyári délelőtt két karabélyos csendőr jelent meg a műhelyben egy civil ruhás úr társaságában. Ahogy beljebb kerültek, mintegy parancsszóra megállt a munka. Még pán Jaromír is abbahagyta a Tatra kocsi behorpadt hűtőjének javítását, és szemlátomást megszeppenve pillantott rájuk. Vele dolgoztam a kocsin, nem kerülhette el figyelmemet, milyen falfehér lett egyszerre. — Keresnek valamit az urak? — indult a látogatók elé. Atlétatermete ebben a pillanatban mintha a felére fogyott volna. A csendőröket látásból ismertem, de azt a sovány, karikás szemű civilt először láttam életemben. Uramisten, csak detektív lehet, ők járnak még nyáron is sötét ruhában, kampós bottal. Mi dolguk lehet itt? Rajtakapták Jelínekéket valami suskuson? Lehetetlen! Styevó nemegyszer dörgölte az orrom alá, náluk rendesebb cseheket lámpással kéne keresnem, hagyjam abba a cselákozást. Alighanem a civil ruhás volt a csendőrök vezetője, ö kérdezte szárazon pán Jaromírtól: — ön a műhely tulajdonosa? — Ketten vagyunk — mondta pán Jaromír, és az iroda ajtajában álló bátyjára mutatott. — Szabad tudnom, mit óhajtanak? — Mindjárt megtudja — szólt rá barátságtalanul a civil ruhás, intett a két csendőrnek, hogy kövessék az irodába. Pán Bohumilon semmi jelét nem láttam a megszeppenésnek. — Folytassátok a munkát! — szólt ránk pán Jaromír, de háromszor is megismételt intése édeskeveset használt. 75