Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

tetszett, s nekem akkor ötlött először eszembe, miért csúfolják büdösnek, ha zsidózzák őket. Talán észrevette, hogy figyelem, mert ezúttal különösen kedves volt hozzám. Hamarább is búcsúzott. — Egy hétig nem látnak, Katinka. Elutazom a feleségemhez — mondta. Tenyerébe fogta anyám kezét, hirtelen ráhajolt és megcsókolta. Anyám valamit kiáltott, az arca égővörös lett, és meredten bámult Jakab után. 9 Ma bizonyára jobb érveim lennének, ha Jankó elfogult nézeteivel rám támadna, de köztünk régen elszakadt a baráti kapocs, ha ugyan barátinak mondhatom azt a furcsa viszonyt, amely serdülőkorunkban összekötött. Ritkán láttuk egymást, én Pozsonyban nyomdászkodtam, s apám fivérénél, Samu bácsinál laktam a Széplak utcában. Szerény kis szabóműhelye volt egy udvari lakásban; Jankó alighanem jobb belátásra tért volna, ha a szalonnák nevezett szobácskában körülnéz. Apám gondjai bírtak rá, hogy abbahagyjam a tanulást, és kereset után nézzek. A zlíni Bata-gyár terjeszkedése megfosztotta rendelői javától, nyomták az adók is, és hasztalan írta Simon fivérem a fellebbezéseket, az adóhivatalban nem hitték el, hogy jövedelme olyan nagyon megcsappant. Vagy ha elhitték is, nem írtak le egy pikulát sem abból, amit kivetettek. Majd csak megfizeti valahogy, s ha nem tudná, csukja be a műhelyét. Szám volt azokban ä nagy fóliánsokban, s hogy a szám mögött ember és család van, azzal a hivatal édeskeveset törődött. A Fő utca egyik sarokházában Batáék hatalmas elárusítóhelyet rendeztek be. Támlás próbaszékek, udvarias elárusítók szolgálták a vevő kényelmét, üveges szekrényekben megtekinthette a raktáron tartott cipőket, gumicsizmákat, bakancsokat és papucsokat. Oly elképesztően olcsó volt a 58