Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

— Szükségük volt rájuk, azért nem irtották ki őket — folytattam. — Mindenfajta munkát, amit a nép átkozott, a nyakukba akasztottak. Földet nem művelhettek, javakat nem termelhettek, csak pénzzel gazdálkodhattak, a nagy­urak, császárok, királyok és fejedelmek helyett ők szedték az adókat, a vámokat. Az átkokat is ők kapták helyettük... Te most a szemükre veted, hogy tisztességtelenül seftel­nek. Mondhattad volna sértés nélkül, hogy haszontalan fog­lalkozást űznek. De a múltban nem létezett számukra más munka, te fafejül... Néhány évtizede csak, hogy polgári jogokat kaptak. Azóta ipart űzhetnek, földet vásárolhatnak és bérelhetnek, vagy valamilyen szabad értelmiségi foglal­kozással kereshetik meg a kenyerüket. Jankó a szavamba vágott: — Akkor hát ma senki sem kényszeríti őket, hogy seftel­jenek. Miért istenük mégis az üzlet? ... Miért nyúlnak min­dig a könnyebb után? A piszkós és nehéz munka marad­jon a miénk? Nem feleltem. Valahogy megéreztem, fölösleges a meg­értésre és lelkiismeretre hivatkozni, amikor ott feljebb, ahonnan ő naponta kapta a szellemi kosztot, hasonló gon­dolatokba ütköznék. 8 Lina nagymamának jó előre megírtam, hogy a húsvéti szün­idő alatt meglátogatom. Oly nagy szeretettel fogadott, mint régen; az ő szemében az a kisfiú maradtam, aki a nyara­kat nála töltötte Lehotán. Szobájában egy fekete viaszosvászonnal bevont régi pamlagot találtam. A parókia vendégszobájából hozatta be Ondrejkóval, a harangozóval. Nyurga lábaimmal már nem fértem volna el a tulipántos ládán. A díványon vetett ágyat nekem éjszakára, bár én egy szalmazsákon vagy akár a puszta földön is elháltam volna a közelében. Finom falatokkal traktált, a nap minden percében tö­50

Next

/
Oldalképek
Tartalom