Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

lésére gondolt. Átkozott boszorkány, hogy így megfogta érzékeit. Végighaladt a táboron, elhárította testőrei kíséretét, egymaga ment a pirkadó kelet felé. Ha így menne, menne, és vissza nem nézne, talán három napba se telne és Veronába érne ... A szíve hevesen megdobbant. Felvillant benne Rozamunda tisztasága, meleg és illatos fehér teste, amelynek hajlandóságát mindig új gyönyörűség volt kiérdemelni. Rozamunda — élete egyetlen, igazi, szerelmes asszonya! Oly viharos vággyal gondolt rá, hogy ködbe borult a szeme. Hogyan is tehette, hogy hetekre, hónapokra megfosztotta magát közellététől! Míg ő rongy cédákkal, a tábor körül kerengő nőkkel kutyálkodik, milyen hűségesen várja Veronában; üzeneteiben csupa kívántató jóság, figyelem és gyengédség van. Visszafordult, és Helmekiszt hívatta. — Testvér, elmegy Veronába a királyasszonyért! Akarom, hogy jöjjön! — rendelkezett. A ferdevállú piros orcával hallgatta a parancsot. ínyére volt, hogy legsebesebb lován elvágtathat Veronába. Mintha szárnya volna, repül a felséges asszonyért. Boldogító feladat: idekísérni téli táborukba. — Gondodra bízom őt, testvér. Ügyelj, hogy az út el ne gyötörje! ... A királyasszony vigyázzon magára, az egészségére ... a testére! Alboin földerülő lélekkel mosolygott. Szeme kék fénnyel csillogott, egész lényét nagy felszabadult öröm töltötte el. — Várandós a felséges asszony? — csodálkozott rá Helmekisz, és hitetlenül csóválta fejét. Alig néhány napja futár jött Veronából; alaposan kifaggatta, mi újság a palotában, de arról semmit sem hallott, hogy oly nagy eseményt várnának. — Te is jól ismered őt ... Szemérmes, ilyet nem üzenne. Én mégis tudom. Úgy szerettem Veronában ... tavaszra fiam lesz tőle, Helmekisz! A ferdevállú lehorgasztott fejjel hallgatott. Mit is felelhetne ennek a hatalmas, nagy erejű embernek, aki olyan ,447