Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

— Mit akar tőlem az exarcha? — kérdezte Alboin kö­zönnyel. — Neapolisból már Rómába költözött, és téged tárt ka­rokkal oda vár. Alboin nagy léptekkel járt fel és alá. Komor lett, és hall­gatott. — Vágd keresztül magad Longinusz középső légióján, és foglald el Rómát — folytatta Dagiszteusz. — Ezt üzeni nekem a helytartó? — Erre kéri felségedet. Ha birtokodba kerül az Örök Város, tiéd egész Itália. És üzeni még; siess, hogy a nagy őszi esők előtt Rómában légy. Alboin töprengett: — Liguria még nem az enyém. Keleten Ravenna biztos falai közt Longinusz vár. Ravenna mocsaraiba befullaszta­ná a fél hadamat. Vágjak át rohanva a Pó síkságán? Bo­lond tanács! Gúnyos volt a mosolygása, és leckéztetően odavágta: — Hadvezér üzeni nekem, vagy herélt? Dagiszteusz sápadozott, kócos kis ember lett, lenyelte a sértést, és szégyenkezve hallgatott. — Vidd a válaszomat a helytartónak. Nem éhezek Ró­mára, amíg egész Liguria be nem hódolt, és Ravenna nem az enyém. Mögöttem csak olyan föld maradhat, amelyen az én népem parancsol. Előbb itt végzek. Amit megszer­zek, azt örökre akarom. Dagiszteusz szolgai alázattal hajlongott. — Csodálom bölcsességedet, felség ... Az én kegyelmes uram nagyon megvénült, és nincsen jó erőben. Csak a jó isten a tudója, megéli-e még a telet. Azért kívánta siettetni utadat. Alboin elbocsátotta a követet. Mediolanum alá szeptember elején érkezett. A város kur­ta harc után behódolt. Honorátiusz érsek a székesegyház kincseivel Génuába menekült. A város vezetői alázattal hul­lottak Alboin lába elé, s kegyelemért rimánkodtak. A lakosság a templomokba csődült, és zsolozsmázva vár­,443

Next

/
Oldalképek
Tartalom