Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

hadát Klef hercegre bízza, az védje a lassan mozgó szekérkaravánt, temérdek asszonynépével. Ö indul előre a lapály felé, ahol már orvul nem csaphatnak rá Longinusz hadai. Több ezer főre duzzasztotta előhadát, és sietve zúdult le a hegyekről. Betört Venetiába. 3 Attila király útját követte. Aquileja felé tartott. Vad és rettentő volt a had vonulása a nyári pompában virító lapályon. Aquileját egy rohammal vette be. A város népének vezetője, a szent életű Pál pátriárka Gradus szigetére menekült híveivel, és magával vitte egyházának összes kincseit. A tenger megállította Alboint. A lagúnák és homokszigetek közé nem merészkedhetett. Nyugat felé fordult. Nyár folyamán nem akadt komoly ellenállásra. Megértette most, miért nem támadta meg Longinusz a hegyek között, és miért áldozza fel az egész tartományt; alighanem Itália védettebb várai közt, Ravennában, Mediolanumban várja, csalogatja beljebb az ország szívébe, hogy ott mérje vele össze erejét; Észak-Itáliának csak az az igazi ura, aki ezeket az öles falakkal övezett nagy városokat bírja. A hadjárat csupán kisebb csatározásokkal folyt, amelyek nem apasztották Alboin erejét, és bár egész Venetia a kezére került, igazi nagy győzelmet még nem jegyezhetett fel Grimuald püspök, harci tetteinek krónikása. A meghódított tartomány élére rokonát, Gizulf herceget, hasonnevű kedvenc testőre nagybátyját állította, aki eddig főlovászmestere volt. A hercegnek megengedte, hogy a telepítésre kiválaszthassa a longobárd törzsek legelőkelőbbjeit. Erős és biztos fedezetet akart maga mögött, csak így nyomulhatott tovább az ország szíve felé. Keletről Bajan földéhes avarjai fenyegették, és az Alpok felöl, az észak viszontagságos útjain, a frankok jöhettek utána. ,437