Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Csendes lett a palota tája. Rozamunda csak lassan kapott erőre. Alboin újból maga fogadta a hercegek futárait, akik a tél fagyában is hetente hozták a jelentéseket a készülődés gyors előrehaladásáról. Kevés idő volt hátra, a telet nem tölthette tétlenül. Elmerült újból gondjaiban, örült minden új jelentésnek, és komorsága felengedett, amikor hírét vette, hogy az országban nő a lelkesedés, harcosai alig várják a rügyfakadást. — Türelmetlen a népem, ez szerencsés jel — hajtogatta már-már felderülve Helmekisz előtt. A kardforgatókat értette népe alatt — csak azt, aki fegyvert emel, a határokat vigyázza, az erdők és mezők vadjait irtja, hogy hússal teljenek meg a kamrák, hústól roskadozzanak az asztalok. A szántóvetőkre nem volt gondja, dunai és balatoni halászait sem vette emberszámba — az élelmet adó földnek tartozékai voltak, akár az igás, málhát vontató barmok. A lovakat számba vették, az embereket csak úgy nagyjában. Ha megindul a had, jönnek ők is, az ő gondjuk lesz a harcosok ellátása, hogy az úton ne forduljanak fel éhen. Ott az új hazában az ügyesebbje rangot nyerhet, a derekabbja kardot kaphat, hiszen lesz elég új rab, új szolga és cseléd, aki helyükre áll, és szolgálhatja őket. Ez a világ rendje, megmásíthatatlan rend és parancs, így volt apja életében, és így lesz Itáliában, így lesz örök időkön át. Akinek nem csüng pallos az oldalán, hogy vérét hullassa a földre, csak arra termett, hogy verejtékével öntözze. Vér és verejték, ez az élet hatalmas kötőszövete; a vér nemessé tesz, a verejték szolgává. 9 Alboin most testőrei között élt, az ágyasházat nem kereste fel éjszaka sem. Rozamunda lábadozva szöszmötölt szobáiban. Albszvindával játszadozott. Csinosítgatta, tarka ruhákba, finom kis prémekbe bújtatta, és hallgatta vidám csa,413