Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

hódolt egy asszonyi ölnek! Milyen gyönge is ez az ember! Ha ő bomlana így egy asszony után! Fél országot odadobni egy lányért! Ha százszor is hercegnő! Hahaha! Ahogy nézte Alboint, úgy érezte, mintha a longobárd távoli, sohase látott, ismeretlen földrészről szakadt volna ide. Az ereje, akár a bikáé, mégis egy asszonyhoz köti életét. Csupa idegenség ez az ember és egész népe is. Tiszta családi élet — ők így mondják. Törvényük van rá, vízbe fojtják az asszonyt, aki mással hál, és fejét veszik az embernek, ha megunja az asszonyt és otthagyja családját. Ez volna az erejük? ... Az igazság másként fest. A nagy tisztaság olykor furcsán illatozik! Csupa fékevesztett, parázna ördög mindegyik, mohóbb az ő avarjainál. Nyugtalan lett, ahogy így észrevétlen figyelte és kutatta Alboint, ám arca közönyt mutatott. Mégiscsak furcsa, hogy ezek a nagy testű nyugati emberek nőnek és gyarapodnak, apáról fiúra száll a hatalom, és minden nemzedékkel nő a vagyon, a föld, a kincs, míg ők, napkeleti népek, csak viszályt hagynak utódaikra. Lám, Attila, a nagy hun király, a világot gyűrte maga alá, mégis széthullott darabokra hatalmas birodalma, hogy utolsó nászán bő vére megfojtotta. A sok asszonytól szült utód mintha nem is volna igazi testvér, ármányt sző és gyilkolja egymást, ö is két fivérrel végzett, míg káni méltóságát elnyerte. Ha egy pillanatig lanyhulna a keze, s nem volna elég éber, tízen is törnének ellene ... Valami rejtély lengi körül ezeket az idegeneket... Már nem tudott jóízűen kacagni a boldogságukon, hogy lelket adnak az asszonynak, aki tudvalevően lélek nélkül való, és csak arra teremtődött, hogy a férfi gyönyörűségére szolgáljon, és a kéj jutalmául testében megérlelje az utódokat. — Kívánom, legyen veie nagy örömöd — mondta. — Szüljön neked szép és erős fiakat. A válasz Alboin szája íze szerint volt. Hamar levágattak néhány tulkot, és parázson megsütötték a húst ebédre. Az első kupa után Bajan magához intette lovászát. ,375