Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Óvatosan kitapogatták és megkerülték a sárrétet. Folyóhoz értek, és annak medrében gázolták jó darabig, hogy nyomuk vesszen. Pirkadat előtt felkapaszkodtak a partra, és a hunyó csillagok állása szerint délkeletnek kanyarodtak. A derengés lilásan oszló fényében cserjés tűnt fel előttük. Közelében egy tó vize csillámlott csalogatóan. Ott megálltak, lenyergeltek és itattak. A zöld jó fedezetet adott. Napközben nem mozdultak a cserjésből. Vagy ezren voltak az előhadban. Őrszemek kutattak mindenfelé, hogy a gepidák meg ne lephessék őket. A főhad lassan nyomult utánuk. Amint beesteledett, Alboin nyergeltetett. Homokos földre léptek. Itt gyorsult az előnyomulás. Éjfélkor rajtaütöttek egy békésen alvó falun. Felhányták a sátrakat, csóvát dobtak a kunyhókra. Ocsúdásra nem hagytak időt, egy szálig leölték a meglepett lakosokat. Percek alatt végeztek a mészárlással. Alboin minden tűz- és dobjelzést eltiltott. Futárok jártak az előhad és a sereg zöme között. Gyorsabb felsorakozást parancsolt. Benn jártak Gepidia szívében. Az alvó falu jó jelnek bizonyult. Kunimund innen, észak felől, biztonságban érezte magát, nem várt támadást. Pirkadatkor ismét megálltak, bevárták a főhadat. Ember és állat elpihent. Délidőben a kémek meghozták az áhított jelentést: Kunimund hada a közelben mozog; őket nyugat felől várják. Nagy lesz a rémület, ha északról támadnak rájuk pihenten, fergeteges erővel. A helyzet nem parancsolt több óvatosságot. Minden további rejtőzés megakasztotta volna az előnyomulást. Most gyors iram, sodró roham kellett, hogy meglepjék Kunimundot. ,352