Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

litásomat. Csak te, egyedül te mertél bestiának mondani. Tagadom, sohase volt igazad! Anyám zokogása elcsitult, és tisztán hallottam könyörgő hangját: — Ered] holnap a betegsegélyzőbe, Petrík. — Nincs időm rá. Holnap árut fuvarozunk Bélaházára és Keresztúrra. — Kikérheted magad. Friedmann úr biztosan elenged. Egyszer Ferkó is fuvarozhat helyetted. Elmegy vele Náckó fiatalúr, ha megkéred. Muszáj orvoshoz menned, Petrík. — Hagyj aludni! Nincs nekem semmi bajom! — Miért tagadod? A kórházban mindent megmondták nekem ... Kigyógyulhatsz a bajodból, ha szót fogadsz. Iszonyúan felkavart anyám sírása, de még jobban öszszezavart, amit beszédükből kivehettem. Aki beteg, annak a torkára és a mellére hidegvizes borogatást raknak, vagy forróra melegített, kendőbe csavart mázas fedőt a gyomrára, ha abban ül a fájás. Lina nagyanyi hagymaszagú kenőccsel gyúrta Horák főtisztelendő úr térde táját, hogy kikergesse belőle a csúzos fájást. Ha apám csakugyan beteg volna, miért nem jön ki a konyhába anyám, hogy teát főzzön neki a spirituszégőn? A hideg visszakergetett az ágyba, hamar elnyomott az álom. Kora reggel apám Ferkóval felrakta a stráfkocsira az árut, aztán elhajtottak. Anyám szótlan volt, az arca mintha kővé dermedt volna. — Mi baja édesapámnak? — kérdeztem tőle, mikor a kávéscsészémet teletöltötte. Ügy nézett rám, mintha megütöttem volna. — Honnan veszed, hogy beteg? Nem mondhattam, hogy éjszaka hallgatóztam, kifogást kellett találnom. — Ogy járt, mintha görcs kínozná. — Nincs semmi baja... És ha volna, nem tartozik rád. Apám korán lefeküdt aznap, én a leckémet tanultam, sokszögű mértani testet is kellett kivágnom szürke kartonból, és széleit nyílegyenesre vágott kék papirossal leragasztanom. Anyám szidott, miért csavarogtam egész délu32