Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

nak lenni másként nem lehet. Majd ha nagyobb leszel, megérted, az Ütések arra kellenek, hogy megedződjék az ember, és jobbá váljon. Aztán arról beszélt, mennyit szenvedett apám a háborúban, a fogság éveiben. A sok szenvedés kérget rakott rá, csak így maradhatott meg, s a mi dolgunk, hogy ez a kéreg leolvadjon róla. Másnap délután anyámnál jártunk a kórházban, én nem említettem, mi történt otthon a temetés után. Látta felrepedt ajkamat, s én azt feleltem kérdésére, hogy az iskola lépcsőjén elcsúsztam, nekiestem a vaskorlátnak, belevertem a számat. Nem tudom, elhitte-e, mert kérdőn nézett bólogató nagyanyámra. — Jól mondtad, galambom — dicsért meg nagyanyi az úton hazafelé. — De hiszen hazudtam, nagyanyi. — Nem bűn az ilyen hazugság, inkább kedves az Űr szemében — mondta jámborul. Bizonyára így van, több mint három évtizede él Horák főtisztelendő űr mellett a parókián, tudhatja, mi a bocsánatos bűn, mi a halálos vétek, amiért nem jár feloldozás, és vezekelni kell érte. Megpróbáltam úgy tekinteni apámra, ahogy ő kívánta, és nem rajtam múlott, hogy soha többé nem tudtam szeretni. Három hétig tartották kint a kórházban édesanyámat. Azt mondták, hogy meggyógyult, de én nem hittem el. Hová lett a régi szépsége, arcának gyöngyös hamvassága, kedves mosolygása. Az én szememben ő volt a legszebb asszony, még a füstszínű harisnyákban, kacér kis kalapokban, selymekben páváskodó Pollák kisasszonyok, a város elismert szépségei sem szebbek. Most fakó volt az arca, a szeme riadt és elkínzott, a szája keskenyre zárt és halvány. A hangja is más lett, érdesen rekedt, azelőtt lágy volt és kellemes. Nem túlzóm el, mint más gyerek, aki anyjában minden jónak és szépnek a megtestesülését látja akkor is, ha zsémbes és hirtelen kezű, hamarjában akkor Is üt, ha nincs igaza. Heinl is gyakran mondta: 30