Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Aztán a guzsalyt is megáldotta, amit idehoztak a kápolná­ba, és Klotszvinda néhány szálat font annak jeléül, hogy keze munkájával is szolgálni fogja urát. Kora délután kezdődött az esküvői lakoma, melynek bő­sége elárasztotta az egész várost. A fiatal mátkapár az asztalfőn ült, és sorra járultak elébük a rokonok, a főne­mesek, a városok és falvak küldöttjei, hogy átnyújtsák ajándékaikat. Aranytálak, serlegek, ékszerek, brokátok és selymek közt egyszerűbbek is akadtak, otthoni szőttesek, agyagedények, rézzel kivert lószerszámok, gondosan kidol­gozott állatbőrök és prémek is. A palota nőcselédei piron­kodva hoztak egy díszesen kifestett bölcsőt, viharos tet­szést váltott ki ez az ajándék, az asztalok körül ülők nagy hahotára fakadtak. Éjfélkor síppal és dobbal a virágdíszes menyasszonyi há­lóházba kísérték a mátkapárt. Klotszvinda reszketve bontogatta haját. — Milyen szép fényes a hajad! — simogatta Alboin. Klotszvinda nem felelt. Remegése nem szűnt, amikor Alboin a térdére vette. Fehéren és remegve feküdt hatal­mas térdein, szőke selymes hajával betakarva. Alig léleg­zett, rettegte a következő pillanatokat, mégis befogadó szemmel várta és hívta a férfit. Másnap fekete fátyolt borított hajára. így ment Alboin­nal a Szűzanya kápolnájába, hogy meghallgassák Ni­cetiusz püspök miséjét elhalt szüleik emlékezetére. Ima után Nicetiusz latin beszéddel köszöntötte fel őket. Az örömnek és bánatnak ölelkező útját példázgatta, a sze­relem gyönyöre után rájuk váró sírhalmot festette elébük, amely egyszer minden örömet betakar. Klotszvinda sápadt szépségében hallgatta tanítóját. Már nem gondolt megtépett teste sajgására. Alboin a kezét fog­ta, és ez a kéz erős volt, kemény és forró. A szemében nagy, meglepett öröm lángját látta, az ajkán elfutó kis mosolyt. Szép volt így, kegyetlen vadságában is elbűvö­lően férfias. Még aznap útnak indultak a frank királyi testvérek Ama­lafrid kíséretében. Szigibert a Rajnáig jött velük, Amalafrid ,280

Next

/
Oldalképek
Tartalom