Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

fiam fegyvereivel a haragomat is. Ifjú tested e pajzs védje, és e kard legyen győzelmed jele ... De jusson eszedbe, herceg, hogy a békét is megőrizheted velük. Egyszerre elmúlt az ifjak fáradtsága, ujjongva felkiáltottak, majd összeölelkeztek a gepidákkal, és csillogó, lelkes szemmel bámulták Turizendet. Alboin, nagy megindultságában, néma maradt; nem találta a hála köszönő szavait. Kezében volt végre a tél óta áhított fegyverzet! Méltó lett apjához, Pannónia meghódítójához! Csak a fejét hajtotta meg mélyen Turizend előtt. Remegő ajkán, a szeme nedves csillogásán Turizend megláthatta, hogy Alboin örök lekötelezettje lett. Megnyerte ajándékával leghatalmasabb ellenfele fiát, az ifjút, akire Pannónia öröke vár! 5 Az ifjak a nagy csarnokban pihentek le éjszakára. Alboinnak díszes ágyasházat jelölt ki Turizend, de a herceg övéi között maradt. Ago húros hangszerét pengetve ábrándozott. Dicső, nagy nap volt a mai. A vére felbuzdult, hogy tanúja lehetett Kunimund és Alboin összetűzésének, Turizend bölcs tettének. Halálig tartó hálára kötelezte le a király Alboint. Históriás énekben fogja megörökíteni ezt a nagy és emlékezetes napot, hogy szerte az országban, amerre longobárd harcos él, minden szív visszhangozza merész hercege nevét... Éjfél felé elcsendesedtek az ifjak mind, csak Helmekiszt tartotta még ébren az izgalom. Teste minden parányával átengedte magát az ábrándozás gyönyörűségének. Mérhetetlen büszkeséggel nézte és simogatta a fegyvereket, amelyeket Alboin az ő kezére bízott. Életében aligha érheti nagyobb kitüntetés! Öt, a ferde vállút, a kicsúfolt nyomorultat avatta a herceg az ifjak előtt pajzshordozó,243