Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

nem szórtak-e átkot az űj földre az elvonuló cifra idegenek. Napkeletnek tartottak a széles lapályon, amelyet itt már oly dúsan borított a fű, hogy a lovak szügyig merültek benne. Alboin a sereg élén lovagolt Odomunddal. — Turizend szállását merre találjuk, herceg? — Túl a Tiszán... Holnapra odaérünk. — Pihent csapattal akarom köszönteni a királyt, fényes délidőben. így illik méltóságához. Éjszaka már a Tisza partján ütötték fel sátraikat. Hajnalban átkeltek a vízen. És délben, ahogy Alboin kívánta, elérték a gepidák városát. 4 Odomund még az éjszaka futárt úsztatott át a Tiszán, és jelentette az idegen királyfi látogatását. így történt, hogy Alboin 'seregének közeledtére a szállás előtti mezőn megperdültek a dobok, és üdvözlő kürtök harsantak. De alig érte el a csapat az első házakat, mintha valamerről parancs hangzott volna, nagy némaság támadt. Harcosok mozdulatlan és szótlan sorfala közt vonultak az ifjak a szállás tanácsterére. A fenyegető némaság hallgataggá tette őket is. Fenn a magaslaton, ahol Turizend hatalmas fapalotája állott, a négyszögletű tér közepén, főnemesei élén maga a király várta őket. Alboin megoldotta bal karjára szíjazott pajzsát, és széles ívben maga mögé vetette. Fél térdre ereszkedett Turizend előtt: — Én, Alboin herceg, Audoin király fia, üdvözöllek negyven harcosommal, hatalmas király! — kiáltotta görögül messze hangzó szóval, és fölszegte napsugárban fürdő fejét. J Az if jak előreszegzett dárdákkal sorakoztak fel mögötte, és feszülten várták a király válaszát. Köröttük, talpig fegy,236