Darkó István: Deszkaváros

dig dobot cipelt széles hátán. Bolyós sárgatollú papagállyal versenyezett és Takács Józsinak, az aranyérmes őrmesternek a fején tollas vadászcsákó lebegődött. Kulacsot emelt a szájához és pillanatonként készült rá, hogy orrabukik. Köztük szökdösött, mint a partra esett hal, Furuglyás is. Oldalán tenyérnyi bőrtokba bújtatott szurony kalimpált. Széles fehér szíjjazat ölelte be a szűk mellét. Fülére csuszszant rezescsákó takarta be hatalmas fedőként a csepp emberi lényt. A maskarádéba öltözött alakok egymás sarkában bukdostak napvilágra. Olyik sápadt ujjonc, vagy szakállas vénharcos még mindig nevetgélt, de legtöbbjük arcán már jégcsapokban csüngött a mosoly. Végsőképpen, rezzenő üres szünet után két katona egy idősebb embert támogatott kifelé. Roggyanó térddel és előrebókolt testtel jött támogatói között. Hatalmas bakkancsai firkálva érintgették a sarat. Ezeket a használhatatlan lábakat a megerősbödött szél szinte hogy kifújta az ember alól. Födetlen fejét a mellén dobálta. Hosszú, fehér jelmezkabátja elejét becsikozta a szájából szivárgó vér. Piros pántlikák támadták a fehér posztón. A két katona az eresz alá ültette a megszúrt embert s az ott a fal mellett csendesen lecsúszott a föld szintjére. Szigethy ettől a látványtól elveszitette hangja erejét. A szikár testben tanyázó bika és társa, az oroszlán elrekedten szuszogott. Nyomban el is szöktek valamerre. Csak egy erőlködő és megrettent emberi hang maradt a helyükben. A nagy ürességekben ez a sánta hang kongva kergette önmagát. Egyik faltól a másikig vánszorgott. A szuronyosok közrefogták az árvaságos pojácákat és Szigethy még egyszer szembeszállt velük. Eléjük toppant és kibocsátotta megfakult hangját. — Megőrültetek? Mit jelent ez a maskara rajtatok? Nem értettétek az első parancsomat? Alávalók! Mit csináltatok a raktárban? — Egybegyűjtött orditással még megismételte. — Mért voltatok a raktárban annyi ideig? A tarka csapatban, a pojácák rejtegető közepében vékonybélü, orrszipogtató, idétlen nevetés esett ki valakiből. 69