Darkó István: Deszkaváros

Az öreg kérlelően nézett maga elé. Erőtlenül és boldogtalanul esett a fia mellére és reszkető hangon tette hozzá: — Csak valami bajotok ne legyen. Az Istenke megőrizzen titeket. 5. A veteményeskert fölött földrefeküdt szivárványhoz hasonlítóan színlett és reszketett a sugárkévébe fogott levegő. Az égperemére csipkézett havasok fölött utolsót lobbant és rőzséhez hasonlitóan lángolt a nap. A hideg és meleg erős ellentéte még benne érzett a májusi dél forróságában. Északra a nagy havas hegyek és délre a világ másik pólusa felé elterjedt, feketén meleg síkságok ezen a vidéken néztek farkasszemet egymással. Tamás udvarolva jött a Piroslóról két fehérruhás, karcsú lány között. Barna hajfonatu, fürge tekintetű, olajbarna bőrű volt az egyik. Ez a huga, Eszter. Kistermetű másik lépkedett Tamás másik oldalán. Az pedig selyemszallaggal átkötött homlokú, gömbölyű arcú, gyors szavú csepp teremtés. Sebes mozdulatai izmos mezei nyúlhoz tették hasonlóvá. — Én néin azt tartom férfiemberre a leghizelgőbbnek, ha oroszlánhoz hasonlítják, — Tamás tréfásan vitatkozott velük. — Inkább azt, ha falusi komondorhoz. — Tamás falusi komondor, — Eszter szeretettel tekintett a bátyjára. — Leopárd! Ne legyünk szerények — s a kislány édes barackarccal mosolygott. — A komondor pedig ott vár bennünket, — mutatott Eszter az udvar felé. — Igazad van, Ancsikám. Az udvaron az öreg Kepenya éppen magára hagyta a fiát. A vállas katona elszántan várta őket. Megigazította a zubbonyát, rendet teremtett a derekára kötött szijj körül, zsebkendőjével homlokát és sapkája belső peremét törülgette. 40