Darkó István: Deszkaváros

szétfejtett kék ruhadarabok és kötegekben furcsa aíszkabátok. Színes kézelőjük és vastagon kidomborodó fehér válldíszeik reménytelenül virítottak a sötét szürkeségben. Végül beláthatatlan tömegben, egymásra rakott gúlákban régi rezes csákók tornyosultak, külön polcokon a honvédeké és külön a nevezetes császári és királyi rezes csákók. Közöttük ült egy katona, magasra dobott egy csákót és elhasznált hangon énekelte: „. . . a rezes csákó s nem nyomja fejemet a bú." Csodálkozva szemlélte Gáth Tamás a vásárivá vedlett katonai holmik ijesztő tömegét. A labirintos terem végében nagy halom tollas csákót fedezett fel, a vadászok békebeli tollas fövegjeit. Betetőzésül a csákókhoz hasonló rendben, egymás fölé rakott piramisokban nagy halom dobot pillantott meg. A lapos formájú háborúelőtti rézdobok társaságában kisebb hordókhoz hasonlító üstös dobok is voltak. Sárgára és feketére festett nagy hasuk üregében csendesen pihentek mély hangjaik. Az elmúlt napok délelőttjein az olasz harctérről hazatért tisztek oktatták a menetszázadot a technikai eszközökkel folytatott háborúra. Aknadobókat és lángszórókat mutattak be a gyakorlótéren és most ezek a csodálatosan régi szerszámok, mesebeli öreg katonaholmik, a dobok és csákók kínosan együgyií látványként meredtek a hadnagy elé. Behúzódott egyik polc mögé. Maga mellé intette Tóth őrmestert. Állhatatos szótlanságot parancsolt neki és így figyelte a katonákat. Javarészük ismerte már a háború véres táncait, az árokharc divatos fordulóit, a támadások keringőit és a különféle gépek csárdásütemét. Gáth Tamás gyermekemlékeiben ott éltek a háború előtti katonai ünnepélyek is, a lampiónos felvonulások, jelmezes emlékcsaták, tengeri ütközetek a ligeti tavon és földi támadások a tómelletti réten, a solferinói csata és testvérei évfordulóin. Akkor dobogtak ezek az üsthangú dobok, csillogtak a rezes csákók és csörömpöltek a bádogjelvények. 24