Darkó István: Deszkaváros

Kezében tartotta, gondolatai nyomában megemelte és valamerre a régi ház ablaka felé odamutatta a levelet. Megírta benne, hogy az elhatározásra kapott utolsó napon meggyarapodott erővel tartja vissza a város. Nem csak Véghely cselekszi ezt vele, hanem már Végujhely is. Apja nevezte igy valamikor a telepet, a deszkafalakat és az jogosabban, méltóbban nem viselhetne nevet, mint éppen ezt. Véghely alatt megmozdúlt a föld s ha nem is a vastag falakat, de az emberek életét felborította. A gyengék, a kényelmet szeretők, a menekülés parancsának engedelmeskedők vonaton szöktek el belőle, de nincsenek kevesebben, akik nem tehették, hogy ilyen irgalmatlan módon távozzanak tőle. Ezek csak idáig futottak, Végujhelyig, a deszkafalak közé, amelyek alatt nincsenek könyörtelenül guruló vaskerekek. A végujhelyi fakocsik a földön ülnek, falaik meleggel gondoskodnak a kikopott véghelyi magyarokról. A legtöbben ők vannak a deszkafalak között. Hüvelyknyi közelségben hallgatják egymás lélegzését, mint ő a Zuzkáét, aki árván forgolódik a vaságyon. Bizonyosan hallja, hogy a deszkafal másik oldalánál mélyet sóhajt a soffőrré változott Gáth Tamás is. Sóhajt, levelet ír, azután végsőképpen hajol a papírra, csókot küld anyának, apának, Eszternek és kéri őket, hogy fogadják megfontolt, utolsó válaszát jó szívvel, amiképpen az irva vagyon. így kell, hogy legyen. A véghelyi völgyet teljes módon a Gáth-név soha el nem hagyta. Most is csak ennyi történt. Itt maradt közülük az, aki erős, vagy gyenge, itt marasztotta az, aki elment. Meghagyta szó és megfontolás nélkül, de mégis vasakarattal az, aki eltávozott: Te pedig nevemben itt maradsz! . . . így sóhajtanak a többiek is szerte a faházakban. Egymás nyűgös éjszakai mozgásait hallgatják a deszkafalakon átal. Ijedten figyelik a nagyobb neszeket, végigsirták a kis Tóth Mariska és Grenda temetését, de boldogan mosolyognak álmukban, amikor úgy vélik, hogy sercenő hangokat hallanak a padló alól. Életük gyökerei ereszkednek alá a véghelyi határban. Távolról lankadt szárnyakon megérke210