Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

ERDŐBEN Fejjel lefelé nőttek itt a fák. Fejjel lefelé? Hisz nincsen is fejük. Mindegyikük egy tiszta és világos gondolat. Ezért oly jó velük. Ezért oly jó közöttük őgyelegni gondtalanul. Mintha versben járnék. Ölelkeznek, mint rímek, boldog ágak. Csodálkoznék, ha rád itt sem találnék. Két gondtalan, sóliajszerű alak. Elnémult visszhang. Páfrányok ügyelnek, hogy ügyetlenül itt ne hagyjalak. S ha te szöknél? Ne félj! Visszaterelnek. 1976 92