Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

A JÓKEDVROMBOLÓ Mint sebzett szárnyú kismadárkák, hulltak a súlyos hópihék. Az autóbuszra vártunk: én és mellettem tréfás nénikék. Szombat volt, s mert ilyenkor már a gondra, bajra pont való, a csipkedéshez, ugratáshoz én lettem volna pont a jó. — Fiatalember, gyűjjön el ma estére, csak magam leszek! Ne nézze, hogy csak egy fogam van, majd otthon új fogsort teszek. — A jókedvtől a könny kicsordult. Micsoda szombat délután! — Fiatalember, oszt a csóktól nehogy kereket oldjon ám! — Telefonoszlop sírt a szélben, de ott kacagva dőlt a szó, és akkor dölyfös büszkeséggel jöttél te: jókedvromboló. Jöttél libegve, mint egy tündér, vagy giccses tündérmásolat? 72