Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

LEVÉL A TINÉDZSEREKHEZ Hull a gyapjam, barátaim, maholnap én leszek a legkopaszabb prédikátor Közép-Európában, a legvilágítóbb üstökű kisebbségi próféta, azért van ez, mert kerülöm a friss erdei epret, nem járok ki a kék levegőre a zöld vizű tóhoz, óvatos lettem, mint a nádi tücsök, az ájtatos helybéli viharok rám se fütyülnek, pitiáner kávéházi tájfunt eszek tájszínhabbal. Emlékszem a jó szagú lányra, aki úgy feküdt velem Európa közepén, barna combját az égre feszítve, hogy tűzben reszkettek a Kárpátok. Akkor még nem hullt a hajam, ő fogta marokra, míg én, teljesítve ótestamentumi leckém, lábam ujjaival rúgtam e bolygót — tán akkor kezdett el ilyen veszettül pörögni, hogy megállni rajta cirkuszi fő trükk. Mindamellett: Éljenek a lósóskával teli sáncok, éljen az erdő, ahol mi voltunk Ádám és Éva, éljen a paradicsommadár, amelynek csőrét leharaptam, nőjön ki újra a búza, amit lehevertünk, hulljon csillagfény a szemedre, 67